Zsolt tavaly, 2019. szeptemberében kezdett el komolyan foglalkozni a fogyás gondolatával.
Eltelt egy év. Az eddigi eredmény mínusz 30 kg. 107,3-77, 9 kg.
Történetének különlegessége, hogy nem tudtunk rendszeresen találkozni, így edzeni sem volt módunk együtt. Távkonzultálva, az étkezésre szorítkozva indult a változás.
Ez egy lassú folyamat volt, egy új, tartható életmód kialakításával.
Vannak táplálkozási alapelvek, amiket lépésenként kitapasztalva kell a másik emberre szabni, segíteni, hogy neki természetes legyen, rutinná váljon.
Zsolt redukálta, elhagyta az ő junk food ételeit: energiaital, 4 cukros kávé, kóla, gyorséttermi vacsorák… Ellenben a gyümölcsöt nem, sőt mondhatjuk, hogy kulcsszereplője volt a diétának. Ez is a különbözőségünket példázza.
Az utolsó hónapban sikerült bekapcsolni az edzést a folyamatba. ezzel úgy érzem, célt ért a közös munkánk. Most már kezében van a testéről gondoskodás.
Ehhez nagyon gratulálok, és köszönöm, hogy nekem lehetett segítői szerepem benne.
A szót nem szaporítva, saját leírását a változásáról itt olvashatjátok:
Sziasztok!
A fogyásom történetét szeretném veletek megosztani.
Ugye, egyszer-egyszer mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon mik azok a dolgok az életben amik fontosak, értékesek, hasznosak, egészségesek…?
Főleg ha valaki előre tervez. Így 30 felett, akarva-akaratlanul kerülünk nehéz és bonyolult élethelyzetek elé, amik megoldásához sokszor változtatnunk kell magunkon, szokásainkon, életvitelünkön és étrendünkön. Legyen az ok bármi…: munkahelyváltás, új kapcsolat, mélypont, betegség, bármi!
Elég egy szimpla felismerés is, hogy basszameg mostmár aztán nagyon Michelin baba vagyok, ez így már közel kellemetlen. Régen mennyivel jobban néztem ki, megemeltem a ház sarkát is ha kellett, nem aludtam át a fél napot munka után, az ágy nem volt mágnes, stb. Netán kapunk új becenevet, eggyel nagyobb gatya kell…
Ki ez a tükörben? Elromlott a mérleg…?! Nem, nem romlott el, hanem van rajtunk plusz 10-20-30 kiló, ami sok, meg már nem áll jól, közel akadályoz, zavaró is, nem volt ez ennyi. Plusz érkezik netán pár megjegyzés, elpoénkodott beszólás.
Hol az a mérleg, mennyi vagyok most?! -107,3…
Na jól, valamit kezdjünk magunkkal. De mit?! Hogy kell fogyni egyáltalán? Nem fogok kölest enni, meg salátát, meg kecske sem vagyok… A melóm mellett nincs időm edzegetni járni, sem időmilliomos nem vagyok, sem kanári. ÁTLAGEMBER vagyok.
Első lépésként nem iszok kólát meg nem eszek meg egy lovat a kád rizzsel, nincs tálca red-bull kéthetente. Nézzük mi lesz így!
Első nap munkakezdés után 4 órával energiaital meg cukros üdítők, csoki, chips teljes mellőzése után remegve, homályosan látva, eddig soha nem tapasztalt állapotban raboltam rá a kockacukorra a kávégép mellett. Na most akkor mi van…? Ezt nem lehet, hülyeség, hogy majd’ itt elájulok! Teltek a napok, hetek, egy hónap… Hol az a mérleg?! 103,7! Hohó,lefotózzuk! De valami nem jó, további egy hónap, semmi változás.
Eddig magamtól ment. Konkrétan IDEGESÍTETT, hogy nem tudom mit csinálok rosszul. Gondoltam, jól van, dehogy bohóckodok, jó ez így! Rövid idő múlva újra mérlegre álltam, 106 meg egy pici, pontosan nem emlékszem… Két hét alatt 3 kiló visszajön…? Ágy alá visszatol szépen lábbal…!
Vssza megint a “saját fogyókúrámhoz”! Megindultam 104 körülre, de onnantól megint semmi, vagyis csak nagyon lassan, dekák! Persze, volt bebűnözés: “Gyere egyél csipszet, ezt azt, akciós az energiaital, kell egy?” Almás pite 15 kocka, 3 tányér vadpörkölt nokedlivel… Majd nem eszek?! Azon nőttem fel! Nade hogy lesz ebből újra 90 kiló…?!
Második lépés:
Valakit meg kellene kérdezni erről, de csak bennfentes jöhet szóba, akit ismerek, bizalmas, akar is segíteni, tud is, meg a legfontosabb…hogy ismer engem, meg a szokásaimat.
Lillát én általános hetedikes korom óta ismerem, a legkedvesebb és a kevesek egyike. Feldobom a dolgot, mi baj lehet, meg úgysem haragszik! Ha emlékeim nem csalnak, tavaly októberben vetettem fel, hogy szeretnék fogyni, és ez most komoly, ténylegesen meghallgatnám mit javasol.
Rólam: 32 év, 177cm. EDZENI NEM tudok járni, gerincferdülésem is van, napi egy dobozzal elszívok, Németországból havonta egyszer megyek haza, fizikai munkát végzek, és fixen állandós éjjel dolgozom, tehát folyamatosan fordítva élek ahhoz képest, mint minden normális ember, így segítsen ha tud…!
NAPLÓZÁS:
Megkért rá, hogy pontosan teljesen részletesen írjam le mit eszek, iszok, hogyan mikor, mennyit, mennyit alszom, mikortól… Magamhoz mérten a lehető legpontosabban leírtam, hogy s mint (Lilla, szerintem befontad a szemöldököd, is) Akkor ilyesmi tanácsok jöttek elsőre.
● Egyél több gyümölcsöt, zöldséget, többfélét… Oooo hát a töltött paprika nem az..? -Nem. :)
● napi 2 helyett négyszer egyél, ötször is akár, csak kevesebbet.
● Alvás előtt közvetlen ne, vagy gyümölcs…alma, szőlő, banán, narancs, barack, mindegy.
● Ne igyál cukrosat, csak mondjuk a felét. Ezen meg is lepődtem… Legyen 4 helyett csak kettő a kávéhoz, energiaitalt lehetőleg ne, kevesebb üdítő, inkább víz, kevesebb csoki, NEM NE, csak kevesebb!
● Gyümölcslevet ha veszed, nézd meg, mennyi benne a valódi gyümölcslé, és mennyi a cukor.
● Egyél halat! Nem szoktam halat enni, de jó, meglátjuk…
Na jó, akkor egy pici kóla a napi limit, nincs energiaital, kevesebbet eszünk többször, valamikor egy evés az csak gyümölcs lesz, legyen így. Uborka hagyma, paprika. Kaptam 1-2 féle Biotech USA terméket (BCAA+glutamin, ULTRALOSS, L-carnitin pezsgőtabletta, HCA), folyamatosan fogyasztva 1 havi adagot, közölve, hogy mennyit miből és mikor, semmiképp ne haladjam meg a mennyiséget!
Pár napos semmiféle változás után 102,5! November végére már 98kg… Az őrület határán néha becsúszott a KFC, a Burger King, ez-az, de próbáltam tartani. Nehéz volt az eddig sok éven keresztül folytatotton változtatni… KARÁCSONY után, mikor mindenki zabál…(én is!), megkaptam személyesen az első DÍCSÉRETET, 96,5 voltam. ”Látom. csinálod, és most már látszik…!” Előzetesen a 90kg volt megbeszélve, én itt még nem voltam boldog, sőt, baszta a csőröm a lassúság, folyamatos pici apró változtatásokkal, de tárgyaltunk. Február végére meglett a 90 környéke!
– Jól csinálod, ügyes vagy! Új cél jöhet? Legyen 85kg!
– Nem fog menni!
– Dehogynem, akarod?
– Akarom
Innentől tényleg minimális cukor a kávéba, édesítőszer van, nincs kóla, cseréld le a kenyeret, teljes kiőrlésű legyen. Leginkább vizet igyál, egyáltalán nincs chips, nasi, ZUGEVÉS, de tudatosan bebűnözhetsz, viszont mértékkel! Figyelj oda, mit eszel,vedd a jobbat! Tényleg napi 3-4 szer minimum egyél, de kevesebbet,jól essen: ne KIDURRANJ. Lefekvés előtt 2-3 órával már ne egyél, vagy csak gyümit, max pár falatot…
Jjjjjóó isten, fel fogom magam kötni, ezt 2 napig se tudom tartani! A totális agyhalál, kínok kínja, az egyik kezem pofozza a boltban a másikat!
Folytattam.
Jöttek a POZITÍVUMOK: kevesebbet alszom, már magamtól kelek, nem vagyok annyira fáradt! Nagy a farmer, rövidebb öv kell… már alig alszom 9 órát, fele annyira izzadok, erőnlétben is számít…
Kap az ember hideget meleget közben, amikor vissza kell utasítani az eddig megszokott dolgokat, a szeretteinek is.
Mi van buzi fogyózol…?!
Megyünk a Burger-be, de te fogyózol…(Sírva hányd ki te …!)
“Tessék itt a kávé. -Mit raktál ebbe bazdmeg? -Mit raktam volna, tejet meg 4 cukrot! -Na akkor szépen megiszod te, nekem nem kell. Édesítőszert kérek bele, vagy ha nincs akkor 1 cukrot, vagy kis kanál mézet, meg pici tejet. “
“Fordítsd meg amit megveszel, nézd a táblázatot, ez az, az amaz, nézd meg, mi mennyi, hasonlítsd össze egy másikkal, látod azt ott? Az ott 100 grammban 25 gramm cukor, az tudod mennyi?! -Kivételesen igen, egy kockacukor nagyjából 2,5 gramm….-Na ugye…! Az marha sok!”
Fogtam a fejemet, hogy hogyan lehet egy deci valamiben 10 kockacukor?! Basszameg,VAN! Heteken keresztül napi szinten magyarázta, hogy mi jobb, mi nem… Soha de soha eddig én ezt nem néztem… Mindjárt felpofozom magam, mit lehet enni akkor?
Így teltek a napok, éveknek tűntek, nagyon sokat segítve, beszélgetve, innentől folyamatos figyelemmel kísérve elkezdtem menni 90 alá. Jött a 88,7, nemsokára a 87,8,86,9 szépen folyamatosan…
Április elején pedig amit sosem felejtek el, küldöm a képet: 85,5… “-Jó, akkor vedd le a pólót, wc, aztán kérem a képet, büszke vagyok rád!” !”
Akkora kerek 85-öt mutatott a mérleg, hogy a könnyeim kijöttek !
Ha helikopterrel lőnek ki a pályáról is, az olajkályha akkor is fog menni hazafelé, akármilyen vírus van.
Lilla érti ezt a dolgot. Csak étrenddel fogyasztott le, tanított, oktatott. Amit csinál, meg ahogy, az ténylegesen tudott segíteni. Amennyire hatalmas a köszönet, ugyanakkora az elismerés! A jelenlegi állás szerint úgy nézek ki, hogy egyedül 107,5 ről kezdtem, Lillával pedig 103,7 voltam mikor kérte a súlyomat a legelején.
Nyár van, június vége. Jelenleg 83,6 vagyok. Ez 20 kg mínusz! És az a nem-vicc az egészben, hogy a tipikus régimódi étkezésem volt és ezt NEM hagytam el! Eszek húst, zsírosan, só-bors-fokhagymával, mindent amit régen, csak mértékkel, meg jobbkor, mellé zöldséggel, gyümölccsel.
Nagyon drasztikus, tarthatatlan, elviselhetetlennek tűnt, de annál hatásosabb.
Tehát a mérleg az sajnos nem hazudik, és egyedül nagyon nehézkes fogyni. Akarni kell, felismerni, főleg önmagunknak belátni, hogy ez így nem az igazi. Nem árt megkérdezni valakit, aki ebben mozog. Nem vesszük ezt komolyan, tudom magamról. Kifejezetten egészségtelenül ettem, éltem idáig… Viszont mikor a már szinte idegörlő mennyiségű sok nehézség után a 12 évvel ezelőtti súlyom látom viszont, edzőterem meg sportolás kezdése nélkül, azzal megérte. Ekkor már nem utálod a mérleget, mert azt mutatja, amit te magad sem hittél volna, ekkor tényleg tettél magadért, a jövődért, és jobb így!
Jobb. Dehát a papírforma, a BMI az valami 80 alatti, esetleg valami csoda kíséretében kevesebb lenne a parádés.
Faragtuk a Lillával az étkezésemet még jobban, mellé pedig időrendbe raktam, amennyire tudok, ugyanakkor eszem, 3 étkezés. Több, változatosabb, gyümölcs, meg csak annyi bebűnözés, hogy ne kössem fel magam….!(Nagyon nehéz megállni. Lassan 1 éve böjtölök, tényleg be kell tartani, már-már embertelen tud lenni az érzés.) Heti dekák, picik, de jött a 82-81, volt mikor egy hétig semmi nem történt, csak a f…om az egészbe…
”Semmi baj nincs, normális jelenség, igyál sokat, mert meleg van, addig ne erőltesd, ingáztassuk meg a szénhidrátot.” stb.
Itt már nem a 12 évvel ezelőtti, hanem a 20 évvel ezelőtti súlyomnál jártam. Sikerült összeszervezni egy kétnapos találkozót is és 2 edzést.
Életemben nem jártam edzőteremben. Miután ez megvolt, majdnemhogy dühös lettem! Jó, hát akkor valamit bohóckodom ezentúl. Ez egy vicc ám, hogy a fizikai munkámmal elmehetek a francba. A második óra után 82Km/h hazafelé tempomattal a transdanuviás kamion mögött 20 perce azon agyalok, hogy hogyan a francba veszem le a pólóm az izomláztól?! 53 kiló a lány, úgy megöl, mint az állat! Nem sok időm van, semmi igazából. Heti 1-2 alkalommal maximum guggolok párat, felülés, ez az…
Mesterem csinálta az eseményt a csoportba, miszerint 1 hónapig igenfaszán kellene enni, és lássuk, hogy ki mennyit fogy! Na, jól van Lilla, ide még akkor jelentkezem, ugyanis 11 hónapja eszem igy, menni fog! :) ide 80,2 vel jelentkeztem,van hátra két hét, és nagyon kíváncsi leszek!
Ez így kerek 1 év időtartam lesz, és ha minden szép és jó,akkor 30 kiló mínusz.
Most ez már terem nélkül, brutál önuralommal, 8 idegösszeroppanás, szétverek valamit… Tényleg ilyen volt nekem!
2020.augusztus 21-e, 77,9-et mutat a mérleg!
Késznek tekintem a majdnem kerek 1 évnél a fogyást. Megtartom a tanultakat. Jól bebűnözök koronázásképpen, de a továbbiakban tartani szeretném a kontrollt, mert ezt én még egyszer nem csinálom végig (majd biztos hogy lesz aki magára ismer). Jobb így. Most már ki tudom jelenteni, közérzetre, kinézetre, mindenhogy!
Lillának meg örök hála! :P
© Copyright 2023 Lilla Funfit
Powered by Flybuilt Studio
